Háttér: Keniston vezette be a posztadoleszcencia kifejezést, mely azt a - napjainkban egyre gyakoribbá váló - jelenséget jelenti, hogy a fiatalok egyre később válnak le szüleikről, hosszabb ideig maradnak funkcionális gyermekszerepben. A jelenség egyik vetülete a megnyúlt tanulmányi idő. A tanulmányaikkal küzdő posztadoleszcensek pszichés problémáival kapcsolatban kevés a szakirodalom. Módszerek: 12, magánrendelésemen 2004. január I. és 2009. december 31. között vizsgált, illetve kezelésben részesült hallgató pszichopatológiai tüneteit, családdinamikai sajátosságait, a páciensek és hozzátartozóik kognitív stílusát elemeztem, akiknek fő - vagy más tünetekhez társuló - panaszuk, hogy tanulmányaik irreálisan elhúzódnak, vizsgáikat képtelenek letenni. Az elemzésbe azok a nappali tagozatos, felsőoktatásban tanuló hallgatók kerültek be, akik az első két évet 4 év alatt nem teljesítették, vagy az egyetem elvégzéséhez szükséges idő + 2 év alatt nem fejezték be tanulmányaikat. Eredmények: A 12 hallgató (7 férfi, 5 nő) közül kilencnek volt DSM-IV-TR szerinti I. tengely diagnózisa, gyakori komorbiditás mellett. Személyiségzavar nyolc betegre volt jellemző. A családi környezet, a szülők, illetve a partnerek attitűdje patogénnek bizonyult: a szülők vagy irreális elvárásokat támasztottak a hallgatók teljesítményét illetően, vagy a követelmények hiánya, illetve a hallgatók teljes kiszolgálása, feladataik átvállalása miatt váltak a szülők és a partnerek a patológiás állapot fenntartóivá. A hallgatókat, partnereiket és szüleiket gyakran sajátos diszfunkcionális attitűdök, logikai hibák, maladaptív sémák jellemezték. Következtetés: A tanulmányok hosszú halasztása mögött gyakran kezelésre szoruló, súlyos mentális zavar áll, jellegzetes diszfunkcionális kognitív működéssel. A felsőoktatásban tanulók pszichés problémáinak megoldása farmakoterápia és/vagy egyéni pszichoterápia mellett gyakran rendszerszemléletű intervenciókat igényel.