Napjaink modern életformájának terjedése nemcsak az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának kedvez, hanem a malignus tumoros betegségek számának rohamos növekedésével is jár. Ma már egyre több, elsősorban epidemiológiai jellegű vizsgálat bizonyítja, hogy a 2-es típusú cukorbetegség és a legtöbb daganat kialakulása között összefüggés van, melynek oka a kórfolyamatok közös részleteiben keresendő. Az egyik ilyen részlet a szervezet kezdeti hyperinsulinaemiával és kései hyperglycaemiával kísért inzulinrezisztens állapotának létrejötte. Ezt daganatos betegekben a tumorszövet fokozott inzulinérzékenysége és glükózfelvétele egészíti ki. A tumoros szervezetben tehát a daganat számára előnyös, a 2-es típusú diabéteszre jellemző szénhidrát-anyagcserezavar alakul ki. Ennek megfelelően logikusnak tűnik orális inzulinszenzitizáló antidiabetikumok alkalmazási lehetőségének felvetése tumorellenes indikációban is. Az irodalmi adatok túlnyomó része alátámasztja ezt az elgondolást, mind a biguanid típusú metformin, mind a tiazolidindionok (TZD) esetében. Kedvezőek az előzetes eredmények az inzulinszerű növekedési faktor receptor (IGFR) elleni monoklonális antitest-készítmények daganatellenes alkalmazásának terén is. A cukorbetegség és a malignus tumorok komplex anyagcserekontroll részeként történő, együttes kezelése tehát újabb lehetőségeket adhat az onkológiai terápiák körében, melyek révén nemcsak a szervezetet erősítjük a tumor ellenében, hanem a daganatot is gyengítjük a szervezet védelmében.