E feltáró jellegű tanulmányban a szerzők hét problématípus megoldásában egyéni különbségeket kívántak föltárni. A vizsgált csoportok fő jellemzői: 1) A matematika szakos egyetemi hallgatók kiválóak voltak a vizuális belátásos problémákban és a térszemlélettesztben. Ők tudták a legélesebben differenciálni az analóg és nem analóg sztoriproblémákat, és legjobbak voltak a két sztoriprobléma közös konvergencia megoldásában. Tehát ők főként vizuális lények. 2) A történelem szakos egyetemi hallgatók legjobbak a négytagú analógiákban és a verbális kreativitásban, de negatív csúcs jellemezte vizuális belátásos problémamegoldásukat. Az analóg problémák közös megoldásában másodikak a matematikusok mögött. Ők főként intelligens verbális személyek. 3) A gimnazisták profilja mind a hat probléma megoldásában egyenletesen magas szintet mutat, de rosszul differenciálnak az analóg/nem analóg sztoriproblémák között. Úgy tűnik, ez a csoport több irányba nyitott. 4) A szakközépiskolások profilja egyenletesen alacsony szintet mutat az átlag alatt. Az analóg/nem analóg sztoriproblémák között rosszul differenciálnak, így azok közös megoldásának mértéke elhanyagolható. A profilok föltárásával úgy véljük, jelentősen kiterjesztettük a kognitív képességek vizsgálati körét.