A gyógyítási célú emberi eredetű anyagokkal történő ellátás minőség-biztosításának értelmezéséhez szerzők vázolják a korszerű piaci minőségügy alapfogalmait, bemutatják ennek korlátjait és az egyén életminősége és a társadalmi minőség fogalmával kibővítik a hagyományos piaci minőségügy terjedelmét, hangsúlyozva a minőségügy értékteremtő lényegét. Megállapítják, hogy az intézmények minőségértelmezése az intézmény értékrendjétől és az ebből következő erkölcsi elveitől függ, hasonlóan az érdekeltek igénye és elégedettsége az érdekeltek értékrendjétől, erkölcsi elveitől függ, vagyis a minőség értelmezése értékrend-függő erkölcsi kérdés. Az emberi méltóság tiszteletéből, mint alapvető erkölcsi elvből kiindulva a gyógyítási célú emberi eredetű anyagokkal történő ellátás minőségének az értelmezésénél az emberi eredetű készítményeket közjószágnak kell tekinteni, piacát közpiacként kell szabályozni. Az emberi eredetű készítmények kezelésével kapcsolatos többféle tevékenységet célszerűen egyetlen egészségügyi köztulajdonú közszolgáltató szervezetnek kell végrehajtani. Az emberi eredetű készítmények kezelésének minőségbiztosításánál alapul kell venni a Helyes Gyógyszergyártási Gyakorlat és a Gyógyszergyártás Minőségbiztosítási Rendszere (Q10) ajánlás szemléletét.