A szerző két, korábban több mint egy évtizede kezelt bipoláris beteg aripiprazollal történt hosszútávú (profilaktikus) terápiáját ismerteti. A korábban szedett gyógyszerek hatástalansága, illetve mellékhatása miatt került sor gyógyszerváltásra. A betegek több mint két éve szedik az aripiprazolt, amely idő alatt nem következett be affektív fázis, megfelelően funkcionáltak, hospitalizációjukra nem került sor. Az egyensúlyi állapotot az egyik betegnél aripiprazol-venlafaxin terápiával, a másik betegnél fél éves aripiprazollítium kombinációval, majd ezt követően a lítium elhagyása óta, több mint másfél éve monoterápiával lehetett fenntartani. A terápia kezdetén mindkét betegnél, a pszichés tünetek csökkenésével párhuzamosan, 15/30 mg/nap dózis mellett extrapiramidális tünetek jelentkeztek, amelyek 7,5 mg/nap mellett eliminálódtak, és ezt a fenntartó dózist kapják jelenleg is. Sajnálatos módon jelenleg nem rendelkezünk egy-egy beteg számára a megfelelő gyógyszer megválasztásához sem klinikai, sem biológiai markerekkel. A két eset az aripiprazol-profilaxis sikeressége mellett olyan jellemzőkre hívja fel a figyelmet, amelyek esetlegesen a jövőben segítséget jelenthetnek a klinikus számára a megfelelő gyógyszerválasztásban: női nem; bipoláris I betegség; döntően kevert, pszichotikus tünetekkel és magatartási bizarrériákkal járó fázisok; korábbi terápiákra parciális remisszió; lítium okozta hipotireózis; elégséges aripiprazol alacsony dózis.