Korábban standardizált, új vizsgálati módszert alkalmaztunk a herék és a heréket ért károsító hatások (torzió) in vivo mikrokeringési vizsgálatára: az ortogonális polarizációs spektrális (OPS) képalkotást. A széles körben alkalmazott intravitális fluoreszcens videomikroszkópia (IVM) hátránya, hogy nagy mérető eszközt igényel, és a vizsgálatokhoz fluoreszcens anyag keringésbe juttatására van szükség. Az OPS képalkotással szintén in vivo megjeleníthető és vizsgálható a mikrokeringés, azonban ehhez nem kell semmit az érpályába fecskendezni, és a berendezés mobilis vizsgálófeje is elfér egy tenyérben. A módszer további előnye, hogy - ellentétben például a lézer Doppler fluximetriával - alkalmas a mikrokeringés heterogenitásás változásának térbeli (funkcionális kapilláris denzitás: FCD) megfigyelésére és mérésére is, az áramlási sebesség meghatározásán felül. Ezt az új eszközt használtuk a herék FCD-vizsgálatára állatkísérletekben, és tanulmányoztuk a heretorzió és reperfúzió FCD-re kifejtett káros hatását. Megállapítottuk, hogy a herék FCD-je kontroll állapotban 16,34+-1,57 1/cm, és a torziót követő reperfúzió során a kiindulási érték 50%-a körüli értékre zuhan, és marad is a vizsgált 240 perces időszakban. A módszer kiválóan alkalmas ilyen jellegű vizsgálatokra, és ezáltal akár humán felhasználása is lehetséges. A FCD-romlás fontos szerepet játszhat a torzió/reperfúzió okozta károsodásokban.