Az írás áttekintést ad a buddhista pszichológia tradicionális irodalmának nyugati recepciójáról, illetve egyes gondolatainak a nyugati pszichológiával történt összehasonlító elemzéseiről. Ezt követően a nyugati és a buddhista pszichológia általános jellegzetességeit veti egybe, hasonlóságaikat és különbségeiket foglalja össze. Ehhez kapcsolódóan a cikk a nyugati tudományosság és a buddhista szemlélet módszertani azonosságait és eltéréseit tárgyalja, majd felhívja a figyelmet arra, hogy a buddhizmus módszertana a "tudományosság" kritériumainak napjainkban zajló paradigmaváltási folyamatába illeszkedik. Az írás bemutatja a buddhizmus és a tudomány kapcsolatának főbb pontjait, valamint azt, ahogyan a nyugati pszichológia és a buddhizmus közötti dialógus útján haladók Karen Horney, Carl Gustav Jung és Erich Fromm úttörő vállalkozásainak nyomdokaiban járnak. A cikk rámutat továbbá arra, hogy a buddhista nézetek egyre szélesebb körű ismertségét követően e szemlélet bizonyos elemei az 1960-as évek végére a transzperszonális pszichológia létrejöttekor már meghatározó szerepet játszottak, de a jelenkori tudatkutatás terén, a neurofenomenológia születésénél, vagy az agykutatásban is érvényesülnek a hatásaik. Az utóbbi évtizedekben növekedett a nyugati pszichológia arra vonatkozó felismerése is, hogy a buddhizmus releváns a nyugati pszichopatológia és pszichoterápia számára. Figyelemre méltó a magatartás megváltoztatására irányuló buddhista stratégiák összevetése a modern viselkedésterápiák egyes technikáival, melynek során számos hasonlóságra derül fény, miközben a profilaxis, illetve a mentálhigiénia szempontjából Nyugaton a buddhista meditációk alkalmazása kínál új lehetőségeket. A meditációnak ez a szerepe különösen érvényes az "éberség-belátás" (páli: szatipatthána (vipasszaná) típusú, nem-reaktív meditáción alapuló terápiás módszerek esetében, melyeket a tanulmány szintén ismertet röviden.