Bevezetés. Az ikerterhesség kialakulását, illetve lehetséges szövődményeit tekintve olyan különleges terhespathológiai állapotnak tekinthető, melynek gyakorisága az asszisztált reprodukciós technikák térhódításával folyamatosan növekszik. Anyag és módszer: Vizsgálataink során az 1995-2007 között a Klinikánkon az egyik vagy mindkét magzatot érintő fejlődési rendellenesség miatt megszakításra került 43 ikerterhesség adatait dolgoztuk fel. Eredmények. A terhességek közül 29 (67,4%) spontán fogamzást, míg 14 (32,6%) asszisztált reprodukciós eljárás alkalmazását követően alakult ki. Az előfordult fejlődési rendellenességek közül leggyakoribbnak a cardiovascularis rendszert, illetve a központi idegrendszert érintőek bizonyultak. Terhelő előzmény összesen 10 esetben (23,2%) igazolódott; 8 esetben terhelő szülészeti, míg két esetben terhelő genetikai anamnesisre derült fény. A magzatok nemi megoszlását illetően 1,14-es fiú:leány arány igazolódott. Az egyes ikermagzatok érintettsége alapján érdemi megállapítás csak a központi idegrendszert érintő rendellenességek esetében tehető; az e csoportba tartozó terhességek közül döntő többségben (85,7%) az "A" magzat bizonyult érintettnek. A placentatio az esetek 29,4%-ában monochorialisnak, míg 70,6%-óban dichorialisnak bizonyult. Az ultrahangvizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat leletének teljes egyezése az esetek 78,9%-ában volt igazolható. Alapvetően helytelen diagnosis felállítására csak három esetben (7,7%) került sor. Megbeszélés. Vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy spontán fogant ikerterhességek esetén a magzati fejlődési rendellenességek előfordulási gyakorisága magasabb, mint az asszisztált reprodukciós technikával fogant gemini terhességekben. Terhelő anamnesis esetén ikerterhességben nem kell nagyobb valószínűséggel fejlődési rendellenesség kialakulására számítani, mint hasonló előzmény birtokában singularis terhességben.