A mandibula és a fibula az emberi csontváz két teljesen különböző csontja. A fibula a lábszár hosszú, egyenes, a tibiához képest másodrendű csontja, míg a mandibula az arckoponya egyetlen mozgó része, bonyolult térbeli szerkezettel bír. Míg a mandibula vérellátása döntően endostealis, a benne futó arteria alveolaris inferior az arteria maxillaris fontos ága, addig a fibula endostealis keringése gyenge, az arteria peronea szegmentális ágai látják el periostealisan. A mandibula két ízülettel kapcsolódik az os temporalékhoz, a fibula proximálisan syndesmosist képez a tibiával, disztálisan a külső boka kialakításában van szerepe. A mandibula pótlásának igénye egyidős a csonkoló szájüregi műtétek megjelenésével. A 20. században a sebészet és az aneszteziológia fejlődése korábban elképzelhetetlen csonkító műtétek elvégzését tette lehetővé a daganatos betegek körében. A világháborúk idején a katonák súlyos roncsoló sebeket szereztek, bizonyos országokban a lakosság körében is széles körben elterjedt a lőfegyverhasználat. A fejlett egészségügyi rendszer, az antibiotikumok elterjedése lehetővé tette ezeknek az embereknek a felépülését. Rekonstrukció nélkül súlyos funkcionális hátrányt jelent a mandibula részleges vagy teljes hiánya, nem beszélve az arc jelentős torzulásáról. A század második felében történtek ugyan kísérletek a csontpótlásra, de az igazi áttörést a csontátültetésben a mikrovaszkuláris technika megjelenése hozta el a '70-es évek végén, a '80-as évek elején.