Mint ismeretes, az opioidok ma is a legelterjedtebben alkalmazott fájdalomcsillapítók világszerte, mind akut, mind krónikus fájdalomban. Sajnálatosan azonban számos mellékhatásuk - mint pl. légzésdepresszió, eufória, obstipáció, toleranciát és dependenciát okozó tulajdonság, valamint a jelentős interindividuális variabilitás - korlátozza mindennapi használatukat. Külön kategóriát képvisel a klinikumban a krónikus fájdalom és a neuropátiás fájdalom biztonságos és hatékony kezelésének megoldatlansága. A kutatás fő irányai ezért részben az opioidokkal kapcsolatos, elsősorban a mellékhatások csökkentésére vonatkozó elképzeléseket körvonalazzák, a perifériás opioid receptorok közelmúltban felismert meghatározó szerepével kapcsolatos ígéretes eredmények formájában. Nyitott azonban a kutatás más receptorok - mint pl. noradrenerg - elsősorban alfa2 receptorok - a nikotinos ACh receptorok, a metabotrop glutamát receptorok, 5-HT1A szerotonin receptorok, a GABA receptorok, az NK1 receptorok, továbbá purin P2X3 vagy cannabinoid receptorok, ill. a TRPV1 (vanilloid) receptorok ill. bizonyos Na+ ill. Ca++ csatornák szerepét illetően a nociceptiv mechanizmusokban, valamint a lehetséges antinociceptiv eszközök kifejlesztésére irányuló törekvésekben. Ismeretessé váltak az utóbbi években olyan glykozilált neuropeptidek, amelyek újonnan felismert transzportmechanizmusok révén a neuropszichofarmakológia teljesen új perspektíváit nyithatják meg. Jelentős érdeklődésre tarthatnak számot olyan biológiai hatóanyagok is, mint pl. neurotenzin analógok, cytokinek, a rekombináns omega-conotoxin, vagy újabban felismert növényi hatóanyagok. Egyre többet tudunk azokról a genetikai faktorokról, amelyek az opioidok farmakodinámiás (receptorok és szignál transzdukciós folyamatok) ill. farmakokinetikai (metabolizáló enzimek, transzporterek) hatásait befolyásolják. Saját kutatásaink elsősorban a perifériás opioid receptorok szerepét igazolják állatkísérletes fájdalom-modelleken.