Az olvasás pszichológiai szakirodalmában a fejlődési szempont egészen az utóbbi időkig meglehetősen háttérbe szorult, holott az olvasás egyértelműen tanult készség, és az olvasástanulás, illetve -elsajátítás mind elméleti, mind gyakorlati szempontból releváns kutatási téma a kognitív pszichológia számára. Különösen elhanyagoltnak számított a tipikus fejlődés területe. Napjaink egyre inkább elfogadott nézete szerint az olvasás tipikus fejlődésének megismerése nélkülözhetetlen mind az atipikus fejlődés, így a fejlődési diszlexia megértéséhez, mind a gyakorlott olvasás olyan modelljeinek megalkotásához, amelyek fejlődési szempontból is plauzibilisek. Tanulmányunk elsődleges célja az olvasás tipikus fejlődésének kutatásaiból származó legfontosabb eredmények ismertetése, de kitérünk az olyan atipikus fejlődési utak kognitív jellegzetességeinek bemutatására is, mint a fejlődési diszlexia és hiperlexia, illetve az analfabétizmus. Törekedtünk arra, hogy a kognitív háttérképességektől kezdve a szófelismerésen és szómegnevezésen át a jelentéshez való hozzáférésig és a szövegértésig az olvasás valamennyi szintjéről szót ejtsünk, azonban ezeket - részben elméleti és gyakorlati relevanciájuk, részben a rendelkezésre álló szakirodalmi ismeretek mennyisége miatt - különböző részletességgel mutatjuk be. A legnagyobb hangsúlyt a fonológiai feldolgozás, illetve a fonológiai feldolgozás és a szófelismerés-szómegnevezés kapcsolatának bemutatása kapta. Ezzel azt emeljük ki, hogy a fonológiai feldolgozás épsége meghatározó feltétele az olvasásnak, és az olvasásfejlődéssel együtt járó változása kiemelkedő példája annak, hogyan változtatja meg az olvasás a kognitív architektúrát.