A repetitív viselkedések több neurológiai, pszichiátriai diagnózisú betegség és különböző fejlődési zavarok esetén is megjelennek, ám bizonyos fajtái kimondottan autizmus specifikusnak tekinthetők. Egyes elméletek - a neurológiai, biokémiai deficitből fakadó - mechanizmusok viselkedéses következményének tekintik ezeket, mások különböző adaptív funkciók ellátásával ruházzák fel őket. A főbb megközelítések felvázolása után saját elképzelésemet ismertetem a repetitív viselkedések lehetséges funkcióját illetően, mely szerint ezek egyfajta módosult tudatállapotot indukálnak, amit a személy magának generál, és fő céljuk az arousalszint lecsökkentésén keresztül egyfajta nyugtató hatás elérése. Célom annak elméleti végiggondolása, hogy az autizmusban jelentkező repetitív viselkedések hátterében álló neurokémiai, neuroanatómiai folyamatok indukálják vagy éppen kontraindukálják a tudatállapot-módosulás létrejöttét. A kérdés tudományos érdekességén túl nagyfokú hozományokkal szolgálhat a repetitív viselkedések természetének megismerése szempontjából, egy eddig mellőzött aspektusból - a viselkedést kísérő szubjektív élmény felől - megközelítve azt. A repetitív viselkedések hátterében álló lehetséges funkciók feltárása pedig támpontot nyújthat az ezekre adott megfelelő reagálásmód megtalálására az autizmussal élők terápiájában is.