A szorongásos zavarok biopszichológiai természetéről szóló tudományos beszámolók megerősítik azt az álláspontot, miszerint a szorongás nem a hibásan működő agy terméke, hanem olyan interperszonális kapcsolati zavar, mely jelentősen befolyásolja azoknak az idegrendszeri hálózatoknak a működését, melyek hozzásegítik a személyt a kellemes és a kellemetlen események átéléséhez, az emberi kapcsolatok lényegének felismeréséhez. Az adatok ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a szervezetben zajló biológiai (nemi és stresszhormon, neurotranszmitter) változások előkészítik az interperszonális zavarok kialakulását és konzerválódását. Az alábbi összefoglaló a védekező magatartás szerveződésének vizsgálatán keresztül kifejti ennek a biopszichológiai interakciónak a természetét, és felvet olyan kérdéseket, amelyek tisztázása hozzájárulhat a klinikai pszichológiai mérőeszközök repertoárjának bővítéséhez. Bemutatja a szorongás és a félelem kognitív neuropszichológiai alapmechanizmusait, a szorongásossággal kapcsolatos vulnerabilitást, a jutalommal és büntetéssel kapcsolatos érzékenység természetét, a viselkedésgátlás és a szorongás kapcsolatát, valamint néhányat azon elméletek közül, melyek hidat építhetnek az élmény és a konstitúció ellentmondásos természete közé.