Az utóbbi években egyre több kórházban létrehozott sürgősségi részlegeknek/osztályoknak alapvető funkciója a kórházba érkező betegek elsődleges vizsgálata, szükség esetén sürgősségi ellátása, majd - amennyiben a beteg kórházi kezelést igényel - a megfelelő osztályra irányítása. Célkitűzés: Munkánkban arra kerestük a választ, hogy a sürgősségi részlegen végzett elsődleges vizsgálatok közül pszichiátriai sürgősséginek véleményezett esetekben a későbbi vizsgálatok milyen arányban erősítették meg az elsődleges diagnózist. Az eltérően diagnosztizált esetek dokumentációjának elemzésével igyekeztünk a különbségek okait feltárni, valamint kerestük ezeknek az eseteknek azon jellemzőit is, amelyek megnehezíthették a helyes diagnózis felállítását. Módszer: A 2006-os évben a Mohács Város Kórházának Sürgősségi Betegellátó Részlegén vizsgált betegek adatainak retrospektív vizsgálatát végeztük. A sürgősségi ellátásra vonatkozó főbb adatokat (azonosító, a bekerülés indoka, az ellátó orvos pecsétje, a páciens távozási helye) a sürgősségi részleg naplóiból nyertük. A pszichiátriai sürgősségnek véleményezett esetek további sorsát, azt, hogy a beteg melyik osztályra került felvételre, illetve hogy milyen végleges diagnózis került felállításra, a kórház elektronikus betegnyilvántartó rendszerének, valamint a betegek kórrajzainak áttekintése alapján állapítottuk meg. Eredmények: Ötszázkilencvenhat pszichiátriai sürgősségi esetnek véleményezett páciensből 289 (49%) bizonyult a későbbi vizsgálatok alapján pszichiátriai osztályos felvételt igénylő sürgősségnek. Az 596 eset 30%-a osztályos felvételt nem igénylő pszichiátriai sürgősségi megjelenés volt, ezek a páciensek ambuláns ellátásban részesültek. A pszichiátriai sürgősségnek véleményezett esetek közül 125-nél (21%) viszont a további vizsgálatok során nem pszichiátriai sürgősség igazolódott, és végül szomatikus osztályra (75 fő a belgyógyászatra, 20 a neurológiára, 12 az intenzívre, 18 pedig egyéb osztályra) kerültek felvételre. Következtetés: Eredményeink alapján megállapíthattuk, hogy a pszichiátriai tüneteket mutató betegek 80%-ánál a sürgősségi részleg diagnosztikus és betegirányító funkciója jól működött. Figyelemre méltó ugyanakkor egyes kórképek, tünetek (atípusos pneumonia, szenzoros afázia) diagnosztikus csapdaként való változatlan ismétlődése. Konklúzióként hangsúlyozzuk az átfogó szemlélet és a sürgősségben megjelenő orvosi "szakmák" közös munkájának szükségességét.