Jelen munka célja térhálós polimerek előállítása, valamint a szerzők által szintetizált hidrogélek összetételtől függő nyomószilárdságának vizsgálata volt. A térhálós szerkezetet fotoiniciált gyökös kopolimerizációval 2-hidroxietil-metakrilát (HEMA) monomer, poli(etilénglikol)-dimetakrilát (PEG-DMA) térhálósító és antrakinon-2-szulfonsav nátriumsójának iniciátor felhasználásával állították elő. A polimerizációt 30%-os monomeroldattal végezték, és ezen belül változtatták a HEMA: PEG-DMA arányát. Munkájukban a térhálósító komponens arányának növelésével a gélek nyomószilárdságsága növekedett, ugyanakkor rugalmasságuk csökkent. A legkisebb eltérést az 50% HEMA: 50% PEG-DMA és a 25% HEMA: 75% PEG-DMA monomer-összetételű gélek eredményei között tapasztalták. A legkevesebb mennyiségű térhálósítót tartalmazó hidrogél nyomószilárdság értékeit találták a legkisebbnek (0,0475 MPa +- 0,0117). A legmagasabb PEG-DMA mennyiség a legmagasabb értékeket (0,1366 MPa +- 0,0546) eredményezte. Az egymáshoz közeli összetételű gélek nyomószilárdsága szignifikánsan nem különbözik (p>=0,05). Vizsgálataik alapjául szolgálhatnak későbbi kísérleteknek, ahol a nyomószilárdsági értékek az ismert monomer arányoknak megfelelően, előre számíthatóak. Ez lényeges paraméter lehet egy későbbi lokális gyógyszerleadó rendszerként történő felhasználás során (például: parodontológia).