A szerző szerint nem közömbös, hogy milyen lelki-testi kondícióban van az a nagyszámú tanárember, akire rábízzuk gyermekeink oktatását, nevelését. A pedagógusok életviteléről 1986-ban és 2004-ben 400, illetve 300 tanárt kérdeztek meg, és megállapították, hogy 2004-ben bár kevesebben szedtek nyugtatókat, többen mozogtak, többen érezték boldognak magukat, és csökkent a társadalmi izolációjuk 1986-hoz viszonyítva, de többen dohányoztak, több volt közöttük a szociális ivó, kevesebb az absztinens, többen ittak naponta több kávét, kevesebbnek kezelték a magas vérnyomását, többen fáradtak a terhelésre, kevesebben végezték kedvvel a munkájukat, tartották magukat sikeresnek, és többen számoltak be kudarcos életről. A szerző szerint a több negatív irányú változás miatt 2004-ben rosszabb volt a kép, mint 1986-ban. A fáradt, frusztrált tanárok, frusztrált diákokat produkálhatnak. Ismerteti az Egészségnevelési Tervekben és a pedagógus-továbbképzésben a tanárok kiégését megelőző lehetőségeket, amelyeket nagyobb aktivitással kell a tanároknak igénybe venni a jövőben.