A tanulmány egy kombinációs feladatmegoldás kapcsán tárgyalja a mentális és motoros manipuláció fejlődésbeli jellemzőit gyermekeknél. A két kísérleti csoportba 8 és 10 év közötti gyermekeket (átlagéletkor 8 év 8 hónap, illetve 9 év), a Piaget-féle konzervációs feladatokban nyújtott teljesítményük alapján szelektáltunk, oly módon, hogy egyik csoportba azok kerültek, akiket standard nonkonzerváció jellemez, a másik csoport tagjai pedig standard konzerváció szinten teljesítettek. A végrehajtandó feladatban a kombinálható részelemek komplexitási fokát is változtattuk, így egyrészt a komplexitási hatást vizsgálhattuk, másrészt viszont a konzerváció jelensége által feltételezett logikai-matematikai műveletek és a feladat megoldásához szükséges sajátos mentális képi műveletek összefüggése is nyomon követhetővé vált. Mindkét csoport esetében megfigyelhető, hogy a kombinált elemek komplexitásának növekedése gyorsabb végrehajtást eredményez azáltal, hogy a komplexitás folytán csökken a jó kombinációs lehetőségek száma. Ez az eredmény nem illeszkedik az izolált, egységes ábrák mentális forgatásában kimutatható komplexitási hatáshoz, hiszen ezen kísérletek többségében az ábrák összetettsége a végrehajtási időt megnyújtja. A másik észrevétel arra vonatkozik, hogy a csoportok teljesítménye között lényegi eltérés csupán a legegyszerűbb statikus ábrák azonosítási műveletében tapasztalható, a transzformáció és összehasonlítás folyamatában nem. Ezért feltételezhető, hogy a logikai és a mentális képi operációk fejlődése külön utakat követ, hiszen a konzerváció logikai képessége kismértékben sem jelzi előre a kombinációs feladatban megnyilvánuló mentális és motoros manipuláció sikerességét.