Az utóbbi években a nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésében vitathatatlan előrelépés figyelhető meg. A citotoxikus kemoterápia esetében a pemetrexed első- és másodvonalbeli alkalmazhatósága, a célzott terápia mind szélesebb körben, első- és másodvonalban történő bevethetősége (bevacizumab, gefitinib, erlotinib), az adjuváns terápiás lehetőségek bővülése mind-mind a fejlődést reprezentálják. Újabb lehetőség a fenntartó (maintenance) terápia. A pemetrexed fenntartó terápia nem laphámsejtes túlsúlyú patológiai típus esetén bizonyított hatékonyságú. Az erlotinib fenntartó monoterápia, és nem laphámsejtes túlsúlyú betegnél a bevacizumab + erlotinib fenntartó terápia fázis négyes vizsgálatok alapján szintén előnyös hatásúak, statisztikailag szignifikáns túlélési előnnyel járnak. A célzott kezelési lehetőségek különböző terápiás vonalakba való beépülése felborítja a hagyományos citotoxikus kemoterápia kezelési vonalait, módosítva ezzel e szerek törzskönyvi előírásait. E változások irányelvekben való rögzítése és a finanszírozóval való egyeztetése sürgős, elengedhetetlen feladat. Célunk, hogy összefoglaljuk az utóbbi évben az NSCLC diagnosztikájában és kezelésében kialakult változásokat, bemutassuk a megváltozott terápiás algoritmust.