A hagyományos rizikótényezők mellett Magyarországon ma a depresszió és a negatív életesemények jelentős, szignifikáns kockázati tényezőt jelentenek a daganatos megbetegedésekben. Az onkopszichológia ezért egyre fontosabb. Ez a cikk most a hipnózis lehetőségeit adja hozzá ehhez a témához. A daganat diagnózisának közlésekor, valamint az invazív diagnosztikai és terápiás eljárások során fellépő traumatizáló hatásokat a módosult tudatállapotok szemszögéből mutatja be. Az agy működése a stressz során és hipnózisban hasonló módon változik meg, ami a betegek viselkedésében, fiziológiai és agyi képalkotó leleteiben is megmutatkozik. A transzállapotban a betegek elszakadnak a realitástól, nem a megszokott, felnőtt módon kommunikálnak. Hipnózisban nemcsak testi és lelki, hanem fontos és sajátos társas interakciók is lejátszódnak. A hipnotikus hatások támogatják és szinkronizálják az erőforrásokat, segítik a poszttraumás növekedést, kihatással vannak a hormonális- és az immunrendszerre, valamint a lelki állapotra. A stressz által okozott spontán módosult tudatállapotban a szuggesztiók iránti fogékonyság növekszik, ezért nemcsak a formális hipnózis, hanem a mindennapi rutin során alkalmazott szuggesztív kommunikáció is hatékony eszköz. A transzállapot létezése, idegélettani folyamatainak ismerete, és az abban alkalmazott sajátos nyelvezet használata a megterhelő lelki helyzetben, időzavarral küzdő orvosok számára is megkönnyíti a megértést és segíti az orvos-beteg együttműködést.