Az áttétes vastag- és végbélrákban szenvedő betegek kezelésében a panitumumab a biológiai célpontokra ható készítmények új csoportját jelenti, mint teljesen humán monoklonális antitest, mely sem speciális előkezelést, sem telítő adagolást nem igényel. Az epidermális növekedési faktor receptorán keresztül hat, és a törzskönyvezés alapjául szolgáló klinikai vizsgálatban szereplő betegcsoport utólagos elemzése a K-ras biológiai hatásának meggyőző bizonyítékát szolgáltatja: vad típusban a medián progressziómentes túlélés 16 hét volt (a legjobb szupportív kezelés 8 hetével szemben). A K-ras mutációja esetén a panitumumab gyakorlatilag hatástalannak bizonyult, ugyanakkor a mellékhatások gyakoribbak és súlyosabbak voltak. Az alkalmazási előírásnak megfelelően a készítmény EGFR-pozitív és K-ras vad típusú áttétes colorectalis rákban adható, monoterápiaként, fluoropirimidin-, oxaliplatin- és irinotecan-tartalmú kemoterápiás protokollok sikertelenségét követően. A mellékhatások az EGFR-gátlók alkalmazása során általában tapasztaltaknak megfelelőek: bőrtünetek (rash), tüdőinfiltrátum, hasmenés, vese-eredetű ioneltérések alakulhatnak ki. A panitumumab a korábbi, méltányossági eljárásban való hozzáférés után jelenleg a Homogén Betegségcsoportok körében elszámolva alkalmazható.