Kísérletünk célja a hipnózisbeli önkontroll változásainak vizsgálata a hipnózissal szembeni ellenállás élménybeli és viselkedéses jellemzőinek összevetésével. Jelen tanulmányunkban az önkontroll és a hipnotizőrhöz való regresszív, áttételes viszonyulás, az archaikus bevonódás összefüggését elemezzük. Kísérletünkben egy szokásos - standard tesztszuggesztiókat tartalmazó - csoportos együttműködő hipnózist követően egy másik alkalommal - a hipnózisindukciót megelőzően - a résztvevőket a hipnotizőr tudta nélkül arra szólítottuk fel, hogy álljanak ellen a szuggesztióknak (amelyek az előzőekkel azonosak voltak). Mindkét hipnózis során mértük a szuggesztiók végrehajtását a személyek saját megítélése szerint és külső megfigyelők pontozása alapján. Megvizsgáltuk, hogy hogyan függ össze az archaikus bevonódás mélysége az ellenállásra való motivációval és képességgel, az ellenállás élményével, valamint a hipnotikus viselkedés önkéntelenségével. Eredményeink szerint ellenálló helyzetben nagyon kevéssé alakult ki pozitív regresszív viszonyulás a hipnotizőrhöz; az áttétel negatív vonatkozásainak viszont az ellenállás helyzete kedvezett. Minél mélyebb volt a résztvevők pozitív archaikus bevonódása (elsősorban a hipnotizőrtől való függőség, valamint a hipnotizőr negatív megítélésétől való félelem), annál kevesebb erőfeszítést tettek a szuggesztiókkal szembeni ellenállás érdekében, és kevésbé is álltak ellen. Eközben többnyire úgy érezték, hogy viselkedésük önkéntelen, nem akarattal irányítják. A hipnózisra erősen fogékony személyek különösen hajlamosak lehetnek arra, hogy olyan mélyen újraéljék korai kapcsolataikat a hipnotizőrhöz való viszonyulásban, hogy minden mást figyelmen kívül hagyva, elsősorban a hipnotizőr által adott szuggesztióknak megfelelően viselkedjenek.