A szkizofrénia farmakoterápiája az 1950-es évektől nevezhető eredményesnek, a mai elnevezéssel "első generációs antipszichotikumok" (EGA) alkalmazásával. A hatékony komplex farmakoterápia és pszichoterápia-szocioterápiás módszerekkel kiegészítve jelentősen megváltoztatták a szkizofrénia lefolyását és várható kimenetelét (pszichiátriai rehabilitáció) A "második generációs antipszichotikumok" (MGA) használata az 1990-es években terjedt el. Alkalmazásuk irodalmi metaanalízisek és gyakorlati tapasztalatok szerint is hatékony, sok szempontból előnyösebb az EGA-knál. Használatuk kiterjedt a bipoláris affektív zavarok kezelésére is, akut mániás tünetek kezelésén túl fenntartó, hangulatstabilizáló alkalmazásban. Az MGA készítmények egyik legsikeresebb képviselője a risperidone. Szerzők generikus risperidon (Hunperdal Richter) alkalmazását mutatják be esettanulmányaikban. Az öt esetből négy a szkizofréniás formakörbe, egy a bipoláris affektív zavarokhoz sorolható. A pozitív pszichotikus tünetek rendeződése után az eredményes fenntartó kezelés során javult a betegek életminősége, a kezeléssel való együttműködése, többük részt vett pszichoterápiában is.