A dohányzás, és ezen belül a nikotin dependencia kialakulásának vizsgálata fontos népegészségügyi kérdés. A dohányzás rizikófaktorainak kutatása során számos környezeti faktort, pszichológiai jelleget és genetikai tényezőt vizsgálnak. Az öngyógyítási elmélet magyarázatot adhat arra, hogy miért gyakoribb a dohányzás, illetve súlyosabb a nikotin függőség pszichiátriai betegek körében. 133 kaukázusi, major depresszióval kezelt betegnél vizsgáltuk a dohányzási szokásokat. A használt endofenotípus kategóriák: (1) soha nem dohányzott, (2) korábban dohányzott, (3) alkalmi dohányos és (4) rendszeres dohányos. Az addikció mértékét jellemző dimenzionális endofenotípus a Nikotindependencia Tünet Kérdőív, illetve a Fagerström Nikotinfüggés Skála magyar adaptációja. A genetikai vizsgálatok a dopamin rendszer kandidáns génjeire vonatkoztak és magukba foglalták a dopamin D4-es receptor harmadik exonjának ismétlési polimorfizmusát (DRD4 VNTR), valamint két promoter polimorfizmusát (-521 CT és -616 CG), valamint a dopamin transzporter hosszúság polimorfizmusát (DAT VNTR) és a katekolamin-O-metiltranszferáz gén (COMT) Val/Met polimorfizmusát. Nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget az egyes dohányzási kategóriákra jellemző genotípus megoszlások között. Ugyanakkor szignifikáns összefüggést mutattunk ki a Nikotindependencia Tünet Kérdőív dimenzionális értéke és a -521 CT polimorfizmus között: C allél jelenlétében a nikotin dependencia mértéke kisebb volt (CC és CT: ND= 6,8-3,4; TT: 10,1-2,5, P=0,003) a vizsgált major depressziós betegcsoportban.