A neurális rendszerek szinkronizált oszcillációkba szerveződése az alvás elektrofiziológiailag jól megragadható vonatkozásainak egyike. Az oszcillációk általános, mindenkire jellemző jegyei mellett egyre ismertebbé válnak a személyre specifikus vonások is, amelyek az alvás egyéni topografikus és spektrális electroencefalográfiás (EEG) ujjlenyomatai formájában számszerűsíthetők. Az egyéni alvás-EEG ujjlenyomatokra a figyelemre méltó időbeli stabilitás, az idegrendszer plasztikus folyamataival való kétirányú kapcsolat és a neurális konnektivitás általi nagyfokú meghatározottság jellemző. Ez utóbbi következtében az alvás-EEG ujjlenyomatok alkalmasak lehetnek az egyének közötti pszichológiai különbségek neurobiológiai vonatkozásainak kutatására. E megközelítés helytállóságát egyre több bizonyíték támogatja. Az alvásra jellemző lassú hullámú aktivitás összefüggésben áll a memória és a végrehajtó funkciók hatékonyságával, míg az alvási orsók és a kognitív teljesítmény között bonyolult sokrétű kapcsolatrendszer feltételezhető, amiben az általános mentális rátermettség vagy az intelligencia neurobiológiája is új megvilágításba kerülhet. Az affektív szféra és az alvás-EEG korrelációja tekintetében rendelkezésre álló szórványos adatok szintén az alvás-EEG differenciálpszichológiai jelentőségét erősítő megfigyelések. Az alvás-EEG oszcillációk az egyéni funkcionális neuroanatómiától való függésük következtében tükrözik a neurális kapcsolatrendszer jelenlegi állapotát, de a plasztikus folyamatok előtérbe helyezése révén egyben lehetőséget is teremtenek a rendszer hatékony és adaptív újjászervezésére