A daganatos betegek kezeléséhez a kemoterápiás kezelések által kiváltott különböző mukokután reakciók társulhatnak. Az egyik ilyen mukokután mellékhatás a beadás helyén jelentkező toxikus szöveti reakció, az extravazáció, mely az összes citotoxikus infúzió kevesebb mint 1-2%-ában fordul elő. A hólyaghúzók által okozott extravazáció standard ellátása a következő: le kell állítani az infúziót, vissza kell szívni a gyógyszert, fel kell polcolni a végtagot, hűtést vagy éppen meleg kötést kell alkalmazni, helyi érzéstelenítést lehet végezni, antidotumokat kell adni (alkilező szerek esetén Na-tioszulfát, anthracyclinek és mitomycin esetén dimetilszulfoxid (DMSO), vinca-alkaloidák esetén hialuronidáz jön szóba), végső esetben viszont sebészi eltávolítás és plasztikai rekonstrukció szükséges. Mivel az anthracyclinek topoizomeráz II-mérgek, hatásukat a topoizomeráz II katalitikus gátlója (a dexrazoxan) antagonizálja, ezért a doxorubicin, epirubicin, daunorubicin stb. extravazációja esetén a dexrazoxan azonnali használata látszik a választandó kezelésnek. Az esemény után azonnal beadott egyetlen szisztémás dexrazoxan-adag jelentősen csökkentheti a toxikus szöveti károsodást. GM-CSF-injekciók ismételt intralézionális adása meggyorsíthatja a sebgyógyulást és elkerülhető a bőrpótlás.