Az implantológia fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb számban kerül sor az állcsontok és a sinus maxillaris augmentációjára. Bár a kereskedelemben a csontpótló anyagok széles választéka kapható, azok csak oszteokonduktív tulajdonságokkal bírnak. Elterjedt használatuk ellenére is egyértelmű, hogy a csontpótló anyagok "gold standardja" napjainkban is az oszteokonduktív és oszteoinduktív tulajdonságokkal egyaránt rendelkező saját csont. Autológ csontot a dentoalveolaris sebészetben leggyakrabban intraoralis forrásokból nyerünk. Amennyiben nagyobb mennyiségű spongiosára van szükségünk, azt extraoralis helyekről, leginkább a crista ileiből vesszük. Az angolszász területeken egyre elterjedtebben nyernek csontot a tibia proximalis epiphysiséből. Szerzők klinikájukon 9 hónap alatt 14 betegnél végeztek sinus maxillaris augmentációt tibiaból nyert spongiosával. Átlagosan egy területről 20 cm3 csontot nyerhetünk, mely minden esetben elegendő kétoldali arcüreg alapjának augmentációhoz is. A betegek a műtétet jól tolerálták, a beavatkozás után korán mobilizálták őket, és szövődménymentesen gyógyultak. A posztoperatív időszakot a betegek lényegesen jobban viselték, mint a csípőcsontból történő csontpótlás után.