Tanulmányunkban az EEG lineáris és nemlineáris jellemzőinek vizsgálatával foglalkozunk Alzheimer-kórban (AD-ben), azzal a távlati céllal, hogy olyan széles körben hozzáférhető módszert alakítsunk ki, mely alkalmas lehet a terápia, illetve a betegség progressziójának követésére, vagy akár differenciáldiagnosztikai célokra is. Korai stádiumban levő AD-betegek csoportjában, valamint egészséges, életkorban egyeztetett kontrollszemélyeknél csukott és nyitott szem állapotokban vezettünk el ("nyugalmi") EEG-t. A hagyományos elemzési eljárások (frekvenciaspektrum elemzés, koherencia) mellett az utóbbi években kifejlesztett úgynevezett komplexitás-mutatókat (Omegakomplexitás, Szinkronizációs valószínűség) is számítottunk. Frekvenciaspektrum-elemzéssel sikerült a demencia kezdeti szakában kimutatni az EEG-nek klasszikusan az AD későbbi szakaszában leírt lassulását. A koherencia a legtöbb frekvenciasávban csökkent a betegek csoportjában, ugyanakkor ez a különbség csak néhány elvezetésben jelent meg, így a nyugalmi EEG-koherencia a többi módszernél kevésbé tesz különbséget a csoportok között. A legrobusztusabb változásokat Alzheimer-kórban a komplexitás-mutatókban találtuk. A szinkronizációs valószínűség csökkenése mellett az Omega-komplexitás jelentősen magasabb volt a betegek esetében. Ez feltehetőleg összefüggésben van a kéreg romló (kolinergés monoaminerg) afferentációjával, illetve a neuronok és synapsisok számának csökkenésével. Módszereink igen érzékenynek bizonyultak ezen változások kvantifikálására.