A betegségbelátás zavara a szkizofrén kórképek egyik jellemző és gyakori tünete. A betegségbelátás hiánya a kezelés kedvezőtlen kimeneteléhez vezethet, így a belátással foglalkozó kutatások hozzájárulhatnak a hatékony kezelési stratégiák kidolgozásához. A terápiás együttműködés és a belátás közötti kapcsolat bonyolult, és azt leginkább a belátás specifikus összetevői befolyásolhatják. Jelen tanulmány célja, hogy irodalmi áttekintést nyújtson a belátás jelenlegi meghatározásairól, a belátást vizsgáló mérőeszközökről és kérdőívekről, valamint a pszichopatológiai tünetek és a belátás kapcsolatáról. Bemutatjuk a belátás zavarának értelmezésére kidolgozott elméleti modelleket; a pszichológiai védekezés modellt, a kognitív deficit modellt és a neuropszichológiai deficit modellt. A betegségbelátás zavarának neurokognitív alapjait kiemelten tárgyaljuk. Másodikgenerációs antipszichotikumok és pszichoszociális intervenciók (problémamegoldó eljárásokat és motivációs technikákat is magába foglaló pszichoedukáció) alkalmazásával javulás érhető el mind a betegségbelátás, mind a terápiás együttműködés terén, így optimalizálhatjuk a kezelés hosszú távú kimenetelét.