Bevezetés: Az arteria carotis interna ballondilatációja és a stentbeültetés vonzó lehetőség a szignifikáns carotisszűkület kezelésére. A beavatkozás azonban súlyos, fatális szövődményekkel járhat. Célkitűzés: Felmerül a lehetőség, hogy a ballontágítás és stentbeültetés során észlelt hemodinamikai instabilitás összefügg a kedvezőtlen kimenetellel. A szerzők célja ennek vizsgálata volt. Módszer: 24 carotisszűkületben szenvedő betegben hemodinamikai monitorozással követték az intervenciót. A beavatkozás előtt vérnyomás- és pulzusszám-variabilitási analízist, spontán baroreflexérzékenységi vizsgálatokat végeztek. Megvizsgálták, hogy az így nyert adatok előrejelzik-e a tágítás alatt detektált autonóm idegrendszer által közvetített reflexválaszokat. Eredmények: Az átmeneti bradycardiával és hypotensióval járó instabilitás gyakori a stent utótágításának idején. A betegek 29%-ában jelentkezett 3 másodpercet elérő asystolia. A bradycardiás epizódok rendszerint spontán rendeződtek, 7 esetben alkalmaztak atropint. A systolés vérnyomásesés mértéke nagyobb volt az asystoliás csoportban, azonban esetenként számottevő bradycardia kialakulása nélkül is jelentkezett átmeneti vérnyomásesés. A pulzusszám-variabilitási és a cardiovagalis baroreflex érzékenységi markerek a betegek többségében erősen csökkentek voltak, és nem tették lehetővé a bradycardia, illetve hypotensio előrejelzését. Következtetések: A carotisintervenciót kísérő reflexmediált hemodinamikai instabilitás spontán szűnő, könnyen kezelhető, benignus jelenség. A vizsgált csoportban az autonóm markerek csak korlátozott mértékben vizsgálhatók. Ez a betegek előrehaladt életkorával, illetve bizonyos társbetegségek halmozódásával magyarázható.