A korral bekövetkező belső és külső változások új kapcsolatok kialakulására vezetnek az egyén és környezete között. Ebben a biológiai, a lelki és a szociális tényezők egyaránt részt vesznek. Fontos az egyénnek és humán környezetének reakciója erre a folyamatra, valamint a korábbi életszakasz alatt kialakult alaphelyzet. Gyakran kóros szociálpszichológiai szituációk, szindrómák fejlődnek ki. Ezeknél a kiinduló pont lehet a három szféra bármelyike, és ezt követi a többi. A domináns tényező alapján, amelyben a fő változás bekövetkezik, a szindrómákat négy csoportra oszthatjuk. Ezek a következők: 1. a világ mint egész, 2. a család, 3. a munkavégzés, 4. a lakhely. A szerző egy példát említ mindegyik csoportból: ad 1. szociális leépülés, ad 2. megkínzott szülő szindróma, ad 3. nyugdíjazási szindróma, ad 4. Diogenes-szindróma. Természetesen ezek áthatják egymást, pl. a családhoz kötődő viszony és a szociális otthoni elhelyezés. Mindegyik orvosi ellátást igénylő pszichiátriai, belgyógyászati, esetleg sebészi vagy traumatológiai következményekkel járhat. Ezért a gyakorló orvosnak ismernie kell ezeket a patogenezis pontosabb kiderítése és az eredményesebb kezelés érdekében.