A krónikus légzőszervi betegségek és a táplálkozási zavarok közti kapcsolat már évtizedek óta ismert. Fowler és Godlee már a XIX. században leírták az alultápláltság és emphysema lehetséges összefüggéseit. A COPD két klasszikus klinikai csoportja között is szembetűnő volt a tápláltsági állapot különbözősége, részben ez alapján is elkülönítik ezeket egymástól: a sovány, emphysemás típusú "pink puffer"-re és a bronchitises típusú "blue blotter"-ra. Az 1960-tól, mára már túlhaladott, olyan közlemények láttak napvilágot amelyekben a szerzők úgy vélték, hogy a fogyás a betegség egyik adaptív tulajdonsága, a szervezet így csökkenteni az oxigén felhasználást; más részről pedig azt a betegség kimenetelének elkerülhetetlen és irreverzibilis velejárójának tartották. A táplálkozástudomány területén bekövetkezett fejlődés kapcsán az utóbbi 10 évben gondosan megtervezett klinikai vizsgálatokkal igazolták, hogy az alultápláltság a COPD súlyossági stádiumától független prognosztikai tényezője, szoros korrelációt mutatva a morbiditással, az exacerbatiók és hospitalizációk számával, a lélegeztetés szükségességével, valamint a mortalitással.