Esetünket azért tartjuk közlésre méltónak, mert a gyakorlatban is bizonyítja, hogy elsővonalbeli kemoterápia sikertelensége ellenére, egyes betegekben másodvonalbeli kezeléssel is elérhető jelentős tumorválasz és hosszú távú túlélés. Egy görög munkacsoport 2009-ben közölte az első, ossealis metastasisokkal diagnosztizált NSCLC betegein végzett vizsgálatát. Ebben összehasonlították a csak standard kemoterápiában részesült betegek túlélését a kontroll csoportéval, akik kemoterápiában és zoledronsav kezelésben is részesültek. Ebben a vizsgálatban a zoledronsavat nem csupán szupportív szerként alkalmazták, hanem feltételezték a kemoterápia részeként adott paclitaxellel szinergista antitumor hatását is. Ez volt az első olyan vizsgálat, ahol bebizonyosodott, hogy a kemoterápia + zoledronsavval kezelt csoport medián teljes túlélése szignifikánsan hosszabb volt a csak standard kemoterápiában részesültekhez képest (578 nap vs. 384 nap, azaz közel 4 hónap a különbség). A hozzáadott biszfoszfonát úgy növelte a standard kemoterápia hatását, hogy nem fokozta annak toxicitását. Hasonló pozitív eredményeket írtak le emlőrákos betegek esetében is prospektív, hosszú távú követés kapcsán. Betegünk esetében is felmerül a fenti pozitív kölcsönhatás a biszfoszfonát- és kemoterápia együttes adása kapcsán, a biszfoszfonátok szerepének megítéléséhez a nem-kissejtes tüdőrákos betegek túlélésére gyakorolt pozitív hatását illetően azonban további prospektív, randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek.