A tenzidek az emberi környezetben mikro-, nanoszennyezést okoznak, xenobiotikumok. A környezeti tenzid szennyezés jellegzetességei: felületaktivitás, habképződés, szolubilizálás, ún. szállító (transzportáló, "schlepper") hatás. A vízminőségnek mérhető kémiai indikátorai: Az élőlényekre, a tenzid típustól, a koncentrációtól, a hatás időtartamától, az élőlény fejlettségi szintjétől stb. függően stimuláló/inhibitor, pusztító hatást fejtenek ki. A tenzid befolyásolhatja a felszíni víz, a talaj öntisztulását, ronthatja a szennyvíz és felszíni víz tisztítási technológiájának hatásfokát. Járulékos kölcsönhatással elősegíti a talajmodellben a nehézfémek migrációját. Parti szűrésű kút talajszelvényében diszkréten befolyásolja az apatogén, szaprofita baktériumok szaporodását, CO2 termelését, a TTC dehidrogenáz enzimaktivitását. Egyes típusai heveny toxicitási vizsgálatban fehér patkányra "mérsékelt mérgező" hatást fejtenek ki. Radioizotóppal jelzett DBS-Na molekula per-os adagolása után a kísérleti állat szerveiben nem kumulálódott, viszonylag rövid idő alatt kiürült. Heveny ökotoxikológiai kísérletben az anionaktív tenzidek "toxikusnak," a nonionaktív tenzidek "erősen toxikusnak" bizonyultak. A nonionos tenzidek biológiai bomlásának vizsgálatakor metabolitok mutathatók ki. A metabolitok közül az egyik a nonilfenol. Feltételezik, hogy a nonilfenol, kísérletes vizsgálatok szerint, xenoösztrogén, szekunder "mimikai", ösztrogénhatású vegyület. A feltételezett hatás bizonyítására, az egészségkockázat becslésére multidiszciplináris vizsgálatokat végeztek.