Manapság egyre nagyobb figyelem fordul a fej-nyaki daganatok felé, mert Magyarországon mind előfordulásuk, mind az e daganatok miatti halálozás az elmúlt 20 év során dinamikusan nőtt. Munkánk során a különböző anatómiai lokalizációjú fej-nyaki daganatok mikrokörnyezetét vizsgáltuk, mert ennek a komplex rendszernek meghatározó szerepe van a daganatok progressziójában, és mert ez megjelent az új daganatellenes terápiák célpontjaként is. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a hypopharynxrákos betegek túlélése kedvezőtlenebb, mint a más lokalizációjú fej-nyaki daganatban szenvedőké. Megvizsgáltuk, hogy a tumor mérete és erezettsége mutat-e összefüggést a biológiai viselkedésbeli eltéréssel. Eredményeink azt mutatták, hogy a T2 stádiumú laryngealis daganatok volumene szignifikánsan nagyobb, mint a T4 stádiumú hypopharyngealis tumoroké, ugyanakkor erezettségüket és VEGF-expressziójukat illetően nem találtunk különbséget a kétféle lokalizációjú laphámrák esetében, ami arra utal, hogy a hypopharyngealis rákok fokozottabb agresszivitásáért nem a tumor növekedése vagy beereződése felelős, hanem a tumorsejtek erősebb invazív hajlama, amely feltevésünket genomikai vizsgálatok is alátámasztják. Prospektív tanulmány keretében vizsgáltuk az összefüggést a daganat mikrovaszkuláris denzitása és a kezelés sikere között, sugárkezeléssel ellátott helyileg előrehaladott szájgaratrákban szenvedő betegek esetében. Kimutattuk, hogy a sugárkezelés hatására a daganatokban létrejött érdenzitás-csökkenés a kezelésre adott válasz és a túlélés érzékeny prediktora. Az endokrin környezet esetleges szerepét is vizsgáltuk a progresszióban, ezért meghatároztuk a fej-nyaki daganatok szexhormonreceptor-státusát immunhisztokémiai módszerekkel, melyeket mRNS-szintű expresszió analízisével validáltunk. Kimutattuk, hogy az esetek közel felében az ösztrogén- és progeszteronreceptor kifejeződik fej-nyaki daganatokban. A funkcionális hormonreceptor-expresszió - ösztrogén- és progeszteronreceptor együttes megjelenése - szintén gyakori jelenség volt fej-nyaki daganatokban (40,3%), míg a szoliter hormonreceptor-expresszió ritka volt. A szexhormonreceptorok expressziója nem volt összefüggésbe hozható a betegek túlélésével, viszont a laryngo-hypophyryngealis daganatok csoportjában az ER-expresszió rövidebb túléléssel párosult (p=0,0636 Mantel-Cox analízissel). Multicentrikus, fázis I/II vizsgálat keretében tanulmányoztuk egy természetes leukocita-interleukin (LI) helyi adagolását követő tumor- és stromalis reakciókat T2-3 stádiumú szájüregi daganatokban. A LI-t négy különböző dózisban adagoltuk. A tumorstroma/daganatsejtfészek arány jelentősen csökkent az immunstimuláns kezelések hatására (fibrózisindukció), aminek hátterében intenzív nekrózisindukció állt. A sejtciklusban lévő sejtek meghatározásával kimutattuk, hogy a LI kezelés hatására dózisfüggően csökken a proliferáló stromális sejtek aránya, míg alacsonyabb dózisok esetében átmeneti fokozódás volt tapasztalható a daganatsejtek vonatkozásában. A LI kezelés jelentősen megnövelte az neutrofilek intraepithelialis denzitását és a klinikailag jól reagáló csoportban a stromálisat is. A CD68+ makrofágok denzitása nem változott a LI kezelést követően a tumorstromában, viszont intraepithelialisan jelentős csökkenést tapasztaltunk. Végül ezekben a tanulmányokban CD34+ ún. immunszuppresszív mononukleáris sejteket nem találtunk a vizsgált daganatokban. Vizsgálataink megerősítik azt a nézetet, hogy a daganatos stromának, annak valamennyi komponensének jelentős szerepe van a fej-nyaki daganatok progressziójában és ezek terápiás befolyásolása kihathat a daganatok progressziójára.