Az Isoflurane egy széles körben alkalmazott, volatilis inhalációs anaestheticum, melyet a sebészi beavatkozás ideje alatt az érzéketlen-öntudatlan állapot kiváltására és fenntartására alkalmaznak. Irodalmi adatok in vitro és állatkísérletes modellekben, illetve humán vizsgálatok eredményei alapján is felvetették a molekula egyszálú DNS károsodás létrehozásán alapuló genotoxicitását. Rövidtávú állatkísérleteinkben az Isoflurane narkózisnak az egyszálú DNS károsodást jelző Gadd45a, és az apoptózis szabályozásában kulcsszerepet játszó Nfkbl és Mapk8 (Jnkl) gének, valamint a c-myc és Ha-ras onkogének és a p53 tumor szuppresszor gén expressziójára gyakorolt hatását vizsgáltuk. CBA/Ca egereknél 1 órán keresztül alkalmaztunk Isoflurane narkózist 2%-os koncentrációban. A kontroll csoportoknál változatlan körülmények mellett 90%-os oxigén inhalációt alkalmaztunk. A génexpressziók mértékét teljes RNS-ből kiindulva dot-blot technikával és kvantitatív real-time PCR módszerrel határoztuk meg. Eredményeink az Isoflurane expozíciót követően mind a c-myc, Ha-ras, p53 onkogén-tumor szuppresszor gén modellben, mind pedig a korai egyszálú DNS károsodást jelző és apoptotikus folyamatokat szabályozó gének tekintetében jelentős expresszióbeli változásokat mutattak. Vizsgálataink felhívják a figyelmet arra, hogy az Isoflurane esetében szükség volna az apoptotikus-antiapoptotikus folyamatokban és ezen keresztül a karcinogenezisben betöltött szerepének tisztázására.