Kutatásunkban a depresszív-szomatoform tünetek gyakoriságát vizsgáltuk a stressz, a stresszküzdő magatartásformák, valamint az önértékelés és a társas támogatás függvényében, hazai serdülő populációban. Demográfiai tényezőként az életkor és a nem szerepelt. Hipotézisek: Az átélt stressz fokozódása növeli, a magas önbecsülés, a nagyobb társas támogatás, valamint a problémamegoldó coping csökkenti a depresszív-szomatoform tünetek gyakoriságát. Módszerek: egy kisvárosi gimnázium teljes 14-18 év közötti korosztályából (201 fő) 183 fő (91%) töltötte ki az önkéntes, anonim, önkitöltős kérdőívünket (97 lány, 86 fiú). A depresszív-szomatoform tünetek gyakoriságát a Juhász-féle Neurózis Pontozó Skálával (JPNS), az átélt stressz mennyiségét a Rövid Stressz Kérdőívvel (Rahe), az önbecsülést Rosenberg, a társas támogatást Caldwell, a stresszel való megbirkózás típusait pedig Folkmann és Lazarus kérdőívével mértük fel. A függő és független változóink közötti kapcsolatot egy-, illetve többváltozós lineáris regresszióval, a nemi különbségeket F-próbával vizsgáltuk (SPSS 11.5). Eredmények: a depresszív-szomatoform tünetek gyakorisága alapján közepes szintű testi-lelki zavart jelzett a fiúk 22,1%-a, a lányok 32%-a, súlyos zavart pedig a fiúk 19,8%-a, a lányok 36%-a. A fiúk kevesebb panaszt (6,50 vs. 8,58 p<0,01) és magasabb önbecsülést (29,94 vs. 27,09 p<0,01) jeleztek, jellemzőbb volt rájuk az érzelmi indíttatású cselekvés (p<0,05), míg a lányok nagyobb fokban törekedtek külső segítség megszerzésére (p<0,001). Többváltozós elemzésünk alapján a pszichoszomatikus tünetek gyakoriságát az átélt stressz mennyiségén túl (ß:0,586 p<0,001), a női nemhez tartozás (ß:0,207 p<0,001), az életkor (ß:0,116 p<0,05), és a problémaelemző coping magatartás növelte (ß:0,183 p<0,01). Az önbecsülés és a társas támogatás nem bizonyult szignifikáns hatásúnak. Vizsgálatunkban egyetlen protektív tényezőt sikerült feltárni, a céltudatos cselekvés, mint a probléma-centrikus megközelítés egyik vállfaja, szignifikánsan csökkentette a depresszív-szomatoform tünetek előfordulási gyakoriságát (ß:-0,170 p<0,01). Következtetések: Eredményeink alapján úgy véljük, hogy a serdülő populáció testi-lelki egészségvédelmének egyik kiemelt intervenciós lehetősége az őket ért stressz mennyiségének csökkentése, továbbá az adaptív stresszküzdő mechanizmusok kifejlesztése.