A Magyar Pszichológiai Szemle (MPSz), illetve a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) szakmai bázisát képező egyetemi pszichológia oktatásában - illetve azon egyetemi, főiskolai szakok, intézetek és tanszékek, ahol valamilyen pszichológiát oktatnak, s ebből eredően pszichológiával érintkező kutatásokat is folytatnak - a pszichológiatörténet mint tantárgy vagy mint kérdés, probléma (netán gyorsan letudható "kötelező penzum") jelen van. 2. Ha megnézzük azonban a MPT szervezeti-szakmai életének hétköznapi - és persze "ünnepi" - tevékenységét, akkor azt láthatjuk, hogy szakmánk történeti ön-reflexivitása korántsem nevezhető élénknek. Ennek egyik szomorú jele, hogy a MPT-on belül a Pszichológiatörténeti Szekció (Kiss György halála [1998] után) az 1990-es évek közepe óta lényegében nem működik, a MPT Nagygyűlésein már nem képes egy önálló szekciót sem felállítani - pedig a folytatható hagyományok megvannak. 3. Ugyanakkor a MPSZ szerkesztősége - a főszerkesztő, Pléh Csaba ösztökélése eredményeként is - a pszichológiatörténet jelentőségét, súlyát igyekszik visszaállítani, megerősíteni, fenntartani stb. 4. Vitakörünkben arra teszünk kísérletet, hogy felmérjük a MPT-on belül szakmánk pszichológiatörténeti affinitását, készségét. A vitaindítók (Lányi Gusztáv, a MPSZ pszichológiatörténetért felelős rovatvezetője, opponensek: Pléh Csaba, főszerkesztő, Vajda Zsuzsanna, rovatvezető) exponálják tapasztalataik alapján a jelenlegi helyzetet, kifejtik elképzeléseiket, javaslataikat stb. Mindezt azonban a "vitakör" dramaturgiai szabályainak megfelelően a MPT szekciói egy-két képviselőinek aktív - vitára kész és a megoldásokban is partnernek ígérkező - jelenlétével.