A szenvedélybetegségek főbb formáival és az öngyilkossággal kapcsolatos statisztikai adatok együtt járása arra utal, hogy az önpusztító magatartásformák szerves kapcsolatban állnak egymással. A szerzők főként az egzisztencialista pszichológia nézőpontjából tekintik át az öndestrukció témáját. A jelentésteliséget és a spiritualitást középpontba állító elméletek relevanciáját vizsgálják a prevenciós programok tekintetében. Az önpusztítás témakörében jelenleg nincs egységes szemléleti keretben elgondolt, komplex megelőző- és egészségfejlesztő program. A megelőző programok kommunikációs aktusainak vonatkozásában a szerzők a kapcsolati-érzelmi dimenzió fontosságára hívják fel a figyelmet.