A magzati veszélyeztetettség megállapításának, mind szakmai, mind etikai szempontból ugyanúgy hibátlannak kell lennie, mint az orvosi tevékenységnek általában. A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy e téren a tévedések nem ritkák, főleg, hogy a veszélyt túlbecsülik. Ráadásul, az újabb kutatási eredmények szerint, több területen, a veszély kisebb, továbbá, hogy a valódi veszély pontosabban megítélhetővé vált, mint ahogy eddig gondolták. A szerző sorra veszi a fontosabb genetikai és teratológiai, ezen belül, kiemelkedő jelentőséggel, a gyógyszerelés miatti legfontosabb lehetséges magzati ártalmakat. A helyzet javítása érdekében szükséges, hogy egyrészt a magzat veszélyeztetettség elbírálása, interdiszciplináris konzílium keretében, több szakember bevonásával történjen, továbbá, hogy auditálási rendszerben, terület egységenként legalább évenként, utólagosan értékeljük ki az elmúlt időszakban meghozott döntéseket.