Bevezetés. Számos nemzetközi és hazai vizsgálat eredményei alapján az öngyilkossági kísérletet elkövetők átlagosan 90%-ánál fordul elő az elkövetéskor legalább egy pszichiátriai betegség. A vizsgálat célja, hogy megvizsgálja a jelen DSM-IV I. tengely diagnózisokat öngyilkossági kísérletet elkövetőknél. Módszer. 100 (68 nő és 32 férfi), 14 és 66 év közötti (átlagéletkor: 36,3 év) egymás utáni, nem violens öngyilkossági kísérletet elkövetőnél vizsgáltuk a DSM-IV I. tengely diagnózisokat a MINI Strukturált Neruropszichiátriai Interjú segítségével. Eredmények. A vizsgált személyek 64%-ánál ismételt kísérletről volt szó, a leggyakoribb módszer (96%) a gyógyszer túladagolás volt. 21% esetében ez alkoholfogyasztással kombinálódott. A kísérletezők 92%-nál állt fenn legalább egy DSM-IV I. tengely diagnózis. 87%-nál fordult elő major depresszió (59% unipoláris, 14% bipoláris II, 12% bipoláris I, 2% dysthymia), 46%-nál szorongásos betegség, 27%-nál szerabúzus/dependencia és 2%-nál pszichotikus kórkép. A vizsgált személyek 60%-nál állott fenn kettő vagy több I. tengely pszichiátriai diagnózis (35% depresszió és szorongásos betegség, 15% depresszió és szerabúzus/dependencia, 10% depresszió+szorongásos betegség+szerabúzus/depen). Limitációk. A II. tengely betegségeket jelen vizsgálatban nem vizsgáltuk. A nem violens öngyilkossági kísérletet elkövetőkből álló minta nem reprezentatív az összes öngyilkossági kísérletezőre nézve. Konklúzió. Jelen vizsgálat eredményei megerősítik azon korábbi hazai és nemzetközi eredményeket, melyek szerint az öngyilkossági kísérletet elkövetők körében igen magas az I. tengelypszicihátriai betegségek, illetve a komorbid diagnózisok előfordulása.