Citosztatikumokkal exponált nővérek egészségi állapotának jellemzése gén- és immuntoxikológiai módszerekkel / Tompa Anna [et al.]
Bibliogr.: p. 160-161. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Onkológia. - ISSN 0025-0244, eISSN 2060-0399. - 2006. 50. évf. 2. sz., p. 153-161. : ill.
A Magyar Kórházszövetség legújabb statisztikai adatai szerint a hazai egészségügyi ellátás személyi állománya meglehetősen leromlott. Főleg a létszámhiány miatt a jelenleg aktív dolgozók túlterhelése jelentős. 2005-ös adatok szerint az ellátásból 4400 ápoló és 2500 orvos hiányzik. A hazai betegellátásban foglalkoztatottakat az sem vigasztalja, hogy az orvos- és nővérhiány világjelenség. Annyiban azért hatással van a hazai helyzetre, hogy elősegíti az orvosok és a nyelvet tudó nővérek külföldi munkavállalását. Jelenleg 1000 orvos vállal munkát az EU valamelyik államában. És mi a helyzet azokkal, akik nem tudnak, vagy nem akarnak külföldre menni? Milyenek az élet- és munkakörülményeik az itthon dolgozó egészségügyieknek? A jelen közleményben az elmúlt 10 évben végzett klinikai, ill. gén- és immuntoxikológiai vizsgálatok eredményeiről számolunk be 500 onkológiai nővér komplex prevenciós vizsgálata kapcsán. Megállapítottuk, hogy az országos átlaghoz képest az onkológiai nővérek általános egészségi állapota jó. A krónikus nem fertőző betegségek vonatkozásában még jobb is az országos átlagnál (hipertónia, diabetes). Ugyanakkor bizonyos klinikai jelek arra utalnak, hogy a citosztatikum-kezelést végző személyzet a korban és nemben egyeztetett kontrollhoz képest fokozottan veszélyeztetett a vashiányos anémia és a pajzsmirigybetegségek szempontjából. Összefüggést kerestünk a vashiány és a szénhidrát- és lipidanyagcsere vonatkozásában is. Azt az összefüggést találtuk, hogy a vashiány potencírozza az inzulinrezisztencia mértékét, és azok a donorok, akiknél a vashiány huzamosabb ideig fennáll, hajlamosabbak a vércukorszint emelkedésére. A kromoszómatörés és testvérkromatid-kicserélődés gyakorisága, ill. a B-limfociták csoportátlaga a nővérekben az egyeztetett kontrollhoz képest szignifikánsan emelkedett volt, ami a kezelési módok során alkalmazott személyi védelem hiányosságaira utal. A gén- és immuntoxikológiai paraméterekben talált eltérések szignifikánsan kimutatták, hogy a citosztatikumokkal foglalkozók önmaguk is exponálódnak a gyógyszerrel. Ezért a jelenleg érvényben levő munkavédelmi rendszabályok további szigorítása szükséges.