A szomatizáció orvos-beteg kapcsolati összefüggései / Csabai Márta
Bibliogr.: p. 581-582. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2006. 11. évf. 6. sz., p. 578-582.
A modern orvoslás történetének egyik legellentmondásosabb - és az orvos-beteg kapcsolat szempontjából talán legproblematikusabb - kérdésköre a szomatizációs tünetek és panaszok csoportja. Ezek az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjába kerültek, főként az információs és fogyasztói társadalomnak a páciensek viselkedésére és a tünetképzésre gyakorolt hatásai miatt. A tanulmány a kérdéskör orvos-beteg kapcsolati vonatkozásaival foglalkozik, kiemelve, hogy a szomatizációval összefüggő új kihívások a kapcsolat megújulását is szükségessé teszik. Napjaink orvosi és pszichológiai szakirodalmában egyre gyakrabban foglalkoznak azokkal a tünetekkel, tünetcsoportokkal, amelyeknek hátterében - a jelenleg elérhető orvosi vizsgálómódszerek segítségével - nem lehet a panaszok magyarázatául szolgáló organikus okokat feltárni, ezért lelki, viselkedéses vagy szociális okokat feltételezünk kiváltó tényezőkként. Ezeket a tüneteket a klinikai gyakorlatban általában "funkcionálisnak" nevezik, vagy a "szomatizáció" számos változáson keresztülment kategóriájával írják le. Az utóbbi években kezdett elterjedni a szakirodalomban az "orvosilag nem magyarázott tünetek" (medically unexplained symptoms) kifejezés. Vannak szerzők, akik ezt az angol terminust "megmagyarázhatatlan" testi tünetekként fordítják magyarra, feltehetően utalva a páciens (és orvos) frusztrációjára, amit a tünetek nehéz megfejthetősége okoz (Kulcsár, Rózsa és Kökönyei, 2004). Az alábbiakban a hagyományos "szomatizáció" kifejezést használjuk, lévén ez a legáltalánosabban elterjedt a klinikai gyakorlatban (Pilling és Cserháti, 2005).