A szorongás mint önnálló kardiovaszculáris rizikófaktor / Bánki M. Csaba
Bibliogr.: p. 10-11. - Abstr. hun., eng.
In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. - ISSN 1419-8711. - 2006. 8. évf. 1. sz., p. 5-11. : ill.
A szorongásos tünetek, a diagnosztizálható szorongásos zavarok minden jel szerint hasonló súlyú kardiovaszkuláris rizikótényezőt képviselnek, mint az elhízás, a hipertónia, a mozgásszeg ényéletmód vagy a hiperlipidémia. A szorongásos zavarokat kísérő noradrenalin- és mellékvesekéreg-túlműködés, a fokozott szimpatikus aktivitás, valamint egyes centrális neuropeptidek és citokinek tartósan magas szintje emberben és állatkísérletes modellekben közvetlenül emeli a vérnyomást és ritmuszavarokat eredményez, károsítja az endothelt, kedvezőtlenül hat a keringésdinamikájára és fokozza a trombózis készséget.A szorongás emellett közvetve, az életmód kedvezőtlenalakításával is növeli a kardiovaszkuláris vulnerabilitást. Mindennek jól ismert eredménye, hogy szorongásos zavarok mellett többszörösére nő a koszorúérbetegség, az infarktus és több más kardiovaszkuláris betegség incidenciája. Szorongó betegekben ezek fiatalabb életkorban jelentkeznek, gyorsabban progrediálnak és szignifikánsan magasabb a mortalitásuk. A szorongásos zavarok jobb felismerése és korszerűkezelése hozzájárulhat a Magyarországon kiugróanmagas - és fiatal korban kezdődő - kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentéséhez.