Szerzők a Semmelweis Egyetemen második alkalommal végeztek felmérést a hallgatók között a dohányzásprevencióval kapcsolatban. A négy kérdéscsoportot tartalmazó kérdőívet a 2002-2003-as és a 2004-2005-ös tanévben is kitöltették a hallgatók két csoportjával: egyrészt a preklinikai képzést befejezett hallgatókkal (harmadév végén, negyedév elején), másrészt a klinikai képzés után (a friss rezidensekkel). Eredményeik: A dohányzási prevalencia mindkét alkalommal az országos átlag alatt volt a napi rendszeres dohányzók tekintetében (férfiak 13,6%, illetve 15,1%; nők 9,5%, illetve 9,1%); az alkalmi dohányzók viszont nagyobb arányban voltak jelen a medikusok és rezidensek közt. Azzal az állítással, miszerint "világszerte a dohányzás az egyik legsúlyosabb népegészségügyi probléma" 2004-ben teljesen egyetértett a válaszadók 51,4%-a, szemben a 2002-es 40%-kal. - Az aktív dohányzás egészségkárosító hatásának súlyosságát 1-től 10-ig terjedő skálán 2002-ben 51,5%, míg 2004-ben 40,0% értékelte a maximális 10 ponttal. - A passzív dohányzás esetében ezek az arányok: 30,7% és 27,1 %. Az elmúlt két év során nőtt a dohányzó betegeknek leszokási tanácsot rendszeresen adók és a leszokás támogatására gyógyszert ajánlók aránya. - 74%-ban továbbra is elégtelennek tartják az egyetemi oktatás keretében kapott prevenciós ismereteket. A szerzők javasolják, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Programba tervezzék be az oktatás minden szintjére a dohányzással kapcsolatos ismeretanyagot (általános iskola, középiskola: egészségtan), és a felsőoktatásban mindenki, aki egészségüggyel kapcsolatos képzésben vesz részt, kapjon a törvényi előírásoknak megfelelően egy jól felépített, a kurrikulumon átívelő dohányzásprevenciós oktatási "csomagot".