A Szomatoszenzoros Amplifikáció Skála (SSAS) magyar verziójának pszichometriai értékelését és kérdőíves validálását egyetemi hallgatók (N = 184; átlag életkor = 21,43 év, SD = 4,124; 38,1% férfi) és háziorvosi rendelőben várakozó betegek (N = 562; átlag életkor = 46,54 év, SD = 17,248; 40,4% férfi) mintáján végeztük el. A skála jó belső konzisztenciát mutatott (Cronbach-alfa = 0,70 és 0,77 az egyetemista és a betegmintán), és a konfirmátoros faktoroanalízis eredményei alapján kifejezetten jól illeszkedett az elméletileg feltételezett egydimenziós struktúrához (CMIN/df = 3,088; CFI = 0,989; NFI = 0,984; RMSEA = 0,053). A kérdőíves validáláshoz négy pszichológiai skálát (Életszemlélet Teszt átdolgozott verzió - LOT-R; Beck Depresszió Kérdőív rövidített változat - BDI-R; Spielberger Vonásszorongás Kérdőív - STAI-T; Szubjektív Testi Tünet Skála - PHQ-15) használtunk. Az egyetemista mintán az SSAS pontszámok szignifikánsan korreláltak a nemmel, valamint a PHQ-15, a STAI-T és a BDI-R pontszámokkal. A többváltozós regressziós elemzés során a nem (p = 0,044) és a STAI-T pontszám (p = 0,053) bizonyult jó prediktornak. A betegmintán szignifikáns együttjárást találtunk a nemmel, az iskolai végzettséggel és mind a négy validáló skálával (az együttjárás az iskolai végzettség és a LOT-R esetében negatív irányú volt). A regressziós elemzésben az SSAS pontszámot a PHQ-15 és a STAI-T pontszám jelezte előre (mindkét esetben p < 0,001).