A terhességek 2%-ában fordul elő magzati ritmuszavar, melyet általában a 20. terhességi hét után észlelünk. A tartós magzati bradycardia különösen nagy fontossággal bír, mert kórokának tisztázása a magzat sorsát meghatározza. Négy módszer áll jelenleg rendelkezésünkre, melyek segítségével a magzati ritmuszavarokat vizsgálhatjuk: scalp elektródák segítségével electrocardiographiás felvétel, magnetocardiographia, magzati elektrocardiographiás felvétel az anyai hasfalon keresztül és a magzati echocardiographia (M-mode, pulsatilis-Doppler, Tissue-Doppler). A magzati electrocardiographia kivitelezése nehézkes és sok esetben nem lehetséges. A magzati szív elektromos aktivitására a mechanikus történésekből következtethetünk, ezt az elvet alkalmazzuk a Doppler-módszer során, mely a legjobban használhatónak bizonyult a magzati pitvar-kamrai átvezetési idő meghatározásában. Amennyiben a Doppler-módszerrel mért mechanikus vagy az ECG segítségével mért elektromos PR távolság a 150 ms-ot bármely terhességi korban meghaladja, azonnali kivizsgálás indokolt anyai anti-Ro/anti-La antitestek irányában és szoros nyomon követés a komplex ritmuszavarok kizárására. Az anyai anti SSA-Ro/anti SSB-La antitest-pozitivitás miatt kialakuló magzati bradycardia, pitvar-kamrai disszociáció transplacentaris kezelése hatásos lehet, de csak megfelelő indikációk alapján javasolt, tekintettel a gyógyszerek lehetséges mellékhatásaira.