A fej-nyaksebészetben a tápcsatorna rövid, de a táplálkozás szempontjából kiemelten jelentős szakaszán történő műtéti beavatkozások miatt különleges fontossága van a mesterséges táplálásnak. Az arckoponya, a szájüreg, a mezo- és hipofárinx veleszületett vagy szerzett betegségeiben, illetve műtét utáni állapotaiban gyakran áll fenn a táplálásterápia javallata. Amíg azonban a fejlődési rendellenességek és sérülések miatt végzett beavatkozások után általában csak viszonylag rövid, addig a szájüreg, garat és gége területét érintő daganatok gyógyítása során gyakran tartós mesterséges táplálás indokolt. A daganatos betegekben általános malnutríció a kezelés hatékonyságát, eredményességét rontja, ezért tápláltsági állapotuk felmérése a kezelés megkezdése előtt elengedhetetlen. Igazolt vagy fenyegető alultápláltság esetén a mesterséges táplálást a kezelési terv nélkülözhetetlen részének kell tekinteni és haladéktalanul meg kell kezdeni. Fej-nyaksebészeti betegekben a gasztrointesztinális rendszer ép, ezért a természetes táplálkozáshoz közelebb álló, a parenterális módnál kevésbé veszélyes és jóval olcsóbb enterális táplálás alkalmazása javasolt. Ez lehet a szokványos étkezés mellett kiegészítő, vagy szükség esetén teljes enterális táplálás, ami történhet szájon át vagy tápszondán keresztül. A fej-nyaksebészetben a szondatáplálás formájának megválasztása kiemelten fontos. Az elmúlt évtizedben a korábban általánosan elfogadott nazogasztrikus szondatáplálás helyett az endoszkópos gyomorsipoly használatának terjedése figyelhető meg. E betegcsoport számára pótolhatatlan előnye, hogy nem zavarja a sebgyógyulást és lényegesen jobb életminőséget biztosít.