Kutatásunk célja volt választ találni arra a kérdésre, hogy a Goodman és Gotlib (1999) modelljében leírt kockázati mechanizmusok (genetikai-biológiai, interperszonális, szociális tanulással összefüggő kognitív, valamint stresszel kapcsolatos faktorok) milyen szerepet játszanak a fokozott depresszió-veszélyeztetettség kialakulásában nőknél és férfiaknál. A genetikai-biológiaifaktort egyes temperamentum-jellemzőkkel, az interperszonális faktorokat a szülői nevelési célokkal, nevelői attitűdökkel, nevelési stílussal, valamint a szülői bánásmóddal, a szociális tanulással összefüggő tényezőket a diszfunkcionális attitűdökkel, valamint az attribúciós stílussal, a stresszorokat pedig a családi légkör minőségével, valamint az elmúlt félév negatív és pozitív életeseményeinek számával és azok szubjektív megítélésével vizsgáltuk. A vizsgálatban 681 főiskolai hallgató vett részt (465 nő, 216 férfi). Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a fokozott kockázati mechanizmusok mindegyike, tehát a genetikai-biológiai, az interperszonális, a szociális tanulással összefüggő kognitív, valamint a stresszel kapcsolatos faktorok is egyaránt kapcsolatban állnak a depresszióra való fogékonyság kialakulásával, a nők esetében a depressziós tünetek varianciájának 41,4%-át, a férfiak esetében a 36,5%-át magyarázna. A legerősebb kockázati mechanizmusnak - nemi hovatartozástól függetlenül egy genetikai-biológiai faktor, az ártalomkerülés mutatkozott. A környezeti tényezők közül - nemektől függetlenül a legerősebb kockázati mechanizmusnak egy, a stresszel összefüggő faktor bizonyult, a negatív életesemények szubjektív értékelése, mely a stresszre való fokozott érzékenységre utal. Míg a fenti tényezők a depresszióra való fogékonyság alakulásában mindkét nemnél egyaránt fontos szerepet játszottak, addig a szociális tanulással összefüggő kognitív és az interperszonális kockázati mechanizmusok ebben eltérő mértékben kaptak szerepet a nőknél és a férfiaknál.