A görcskezelést Meduna László magyar neuropszichiáter dolgozta ki és vezette be a pszichiátriai gyakorlatba. Meduna az önéletrajzában részletesen beszámolt első görcskezelt betegének történetéről. Visszaemlékezése alapján ez a beteg L. Zoltán volt, aki négy évig tartó katatón stuport követően kámforral végzett görcskezelésének köszönhetően teljes remisszióba került és elbocsáthatóvá vált az intézetből. Cikkükben a szerzők az OPNI kórrajztárában fellelt eredeti dokumentumok alapján megkísérlik rekonstruálni L. Zoltán kórtörténetét. A kórrajz tanúsága szerint 1934. és 1937. között L. Zoltán több ízben részesült - előbb kámforral, majd kardiazollal végzett - görcskezelésben. Az első görcskezelés hatására a katatón stupor oldódott és a pszichotikus tünetek is jelentősen halványodtak. A néhány hónapig tartó részleges remissziót azonban relapszus követte. L. Zoltán az ismételt kezelések hatására sem vált többé teljesen tünetmentessé, sohasem lett elbocsátható, és végül 1945-ben az intézetben halt meg. A szerzők kísérletet tesznek a Meduna által írt visszaemlékezés és a kórrajz adatai között talált eltérések magyarázatára.