Régóta ismert, hogy a túlsúlyosak és elhízottak gyakrabban fordulnak elő a depressziós és a mániás-depressziós betegek között, mint az "átlagpopulációban". A testsúly (és az étvágy) markáns megváltozása a major depressziós epizód 9 tünete közül az egyik leggyakoribb és ezen tünetek az ismétlődő depressziós epizódok során igen nagy konzekvenciával jelentkeznek. A felnőtt populációban, reprezentatív mintán végzett vizsgálatok szerint obezitás esetén (BMI: 30 felett) szignifikánsan (kb. 20-45 %-al) gyakrabban észlelhető unipoláris major depresszió vagy bipoláris betegség. Mivel a depressziós betegek döntő többségénél az akut epizód alatt étvágy- és testsúlycsökkenés észlelhető, a depressziós betegek gyakoribb elhízása nem (elsősorban) a depressziós epizódokkal, hanem az életmóddal, a depressziós betegeknél gyakrabban előforduló diabetes mellitussal, a szintén nem ritka komorbid bulimiával és valószínűleg speciális genetikai-biológiai tényezőkkel, (és gyógyszeresen kezelt betegeknél nagyrészt a farmakoterápiával) függ össze. Ugyanakkor egyes vizsgálatok szerint a depresszió cirkadián tünetei olyan anyagcserefolyamatokat indítanak el a szervezetben, melyek végső soron elhízáshoz és inzulin-rezisztenciához vezethetnek. Unipoláris és bipoláris depressziós betegeken végzett vizsgálatok szerint a páciensek 57-68%-a túlsúlyos vagy elhízott, bipoláris betegeknél pedig a metabolikus szindróma gyakoriságát 25 és 49% közöttinek találták; a metabolikus szindróma előfordulási gyakoriságát az alkalmazott farmakoterápia pedig tovább fokozza. Az alacsony össz (és HDL) koleszterin hajlamosít depresszióra és szuicidiumra és újabb vizsgálatok szerint az omega-3-zsírsav antidepresszív hatással is rendelkezik. Egyes, az egészséges anyagcsere szempontjából igen fontos életmód-tényezők (kalória-megszorítás a táplálkozásban, rendszeres testmozgás) protektív faktorok lehetnek a depresszióval kapcsolatban is.